A függőség, vagy más néven szenvedélybetegség, jóval összetettebb annál, mint hogy valaki egyszerűen „rossz döntéseket hoz”, vagy egy adott szer kémiai hatásának áldozatává válik. A függőséggel kapcsolatban még ma is számos tévhit él. Az egyik szerint a függő emberből egyszerűen hiányzik az akaraterő. A másik véglet szerint a szenvedélybetegség kizárólag az agyban zajló kémiai folyamatok következménye. A modern addiktológiai szemlélet ennél összetettebb képet mutat. A függőség kialakulásában biológiai, pszichológiai és társas tényezők egyaránt szerepet játszhatnak. A szerhasználat vagy a kényszeres viselkedés sok esetben egy olyan megküzdési móddá válik, amellyel az ember átmenetileg csökkenti a szorongását, a stresszt, a magányt vagy más nehezen elviselhető belső állapotokat.
Mi a függőség?
A függőség olyan állapot, amelyben egy szer használata vagy egy bizonyos viselkedés egyre nagyobb szerepet kap az ember életében, miközben annak negatív következményei ellenére is nehézzé válik a kontrollálása vagy abbahagyása.
Függőség kialakulhat például:
- alkohollal,
- kábítószerekkel,
- gyógyszerekkel,
- nikotinnal,
- szerencsejátékkal,
- internethasználattal vagy videojátékokkal,
- illetve más kényszeresen ismétlődő viselkedésekkel kapcsolatban.
A különböző függőségek háttere természetesen nem teljesen azonos, de sok esetben hasonló pszichológiai és társas folyamatok figyelhetők meg.
1. tévhit: „A szer önmagában hozza létre a függőséget”
A függőség kialakulásában egyes szerek kémiai és biológiai hatása rendkívül fontos. Ez azonban nem jelenti azt, hogy önmagában a szer határozza meg, kinél alakul ki szenvedélybetegség. Az egyik legismertebb, ezt vizsgáló kísérletsorozat az 1970-es évek végén végzett Rat Park, vagyis „Patkánypark” kísérlet volt. Bruce Alexander és kutatótársai azt vizsgálták, hogyan befolyásolja a környezet a patkányok szerfogyasztását. A hagyományos kísérletekben az állatokat gyakran elkülönítve tartották. A Rat Park ezzel szemben egy jóval ingergazdagabb, társas környezetet biztosított, ahol az állatok mozoghattak és kapcsolatba kerülhettek egymással. A kutatás arra hívta fel a figyelmet, hogy a környezet és a társas kapcsolatok is jelentősen befolyásolhatják a szerhasználati viselkedést. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kábítószerek vagy más addiktív szerek biológiai hatása lényegtelen lenne. A fontosabb tanulság az, hogy a függőség kialakulását nem lehet kizárólag a szer kémiai tulajdonságaival megmagyarázni.
Mi állhat a függőség hátterében?
A függőség kockázatát több tényező is növelheti:
- tartós stressz,
- magány és társas izoláció,
- traumatikus élmények,
- kötődési nehézségek,
- depresszió vagy szorongás,
- genetikai és biológiai hajlam,
- családi és társadalmi környezet,
- érzelmi megküzdési nehézségek.
A szenvedélybetegség ezért leginkább egy biopszichoszociális jelenségként érthető meg, amelyben a test, a psziché és a társas környezet egyaránt szerepet játszik.
2. tévhit: „A függő embernek egyszerűen nincs elég akaratereje”
A függőséggel küzdő emberek gyakran pontosan tudják, milyen károkat okoz számukra az alkohol, a drog, a szerencsejáték vagy más kényszeres viselkedés. Mégis újra és újra visszatérhetnek hozzá. Kívülről ez könnyen felelőtlenségnek vagy akarathiánynak tűnhet. A függőség azonban ennél jóval összetettebb. A rendszeres szerhasználat idővel megváltoztathatja az agy jutalmazási, motivációs és önkontrollért felelős folyamatait. Ezzel párhuzamosan a szerhasználat pszichológiai funkciót is betölthet.
Lehet például eszköz:
- a szorongás csökkentésére,
- a lelki fájdalom tompítására,
- a stressz kezelésére,
- a magány elviselésére,
- vagy bizonyos érzések átmeneti elkerülésére.
Máté Gábor függőségről szóló megközelítésének egyik ismert gondolata szerint érdemes nemcsak azt megkérdezni, hogy „Miért a függőség?”, hanem azt is, hogy „Miért a fájdalom?” Ez a szemlélet nem jelenti azt, hogy minden függőség mögött trauma áll. Arra viszont ráirányítja a figyelmet, hogy a szerhasználat mögött sok esetben valamilyen betöltött funkció található. A felépülés szempontjából ezért fontos megérteni: mit ad a függőség az embernek, amit más módon jelenleg nem tud megszerezni?
3. A függőség és a kapcsolatok szerepe
A függőséggel kapcsolatban gyakran idézik azt a gondolatot, hogy:
„A függőség ellentéte nem a józanság, hanem a kapcsolódás.”
Bár a mondat leegyszerűsíti a függőség összetett természetét, egy fontos tényezőre hívja fel a figyelmet. A társas kapcsolatoknak jelentős szerepük lehet a felépülésben. A tartós változás általában nem csak azt jelenti, hogy valaki abbahagyja az alkohol, drog vagy más szer használatát. Fontos lehet annak kialakítása is, hogy az ember hogyan él a szer nélkül.
Mi segíthet a függőségből való felépülésben?
A felépülés mindenkinél más folyamat, azonban több olyan terület van, amely sok ember számára fontos lehet.
Biztonságos emberi kapcsolatok
A támogató és ítélkezésmentes környezet segíthet abban, hogy a függőséggel küzdő ember ne maradjon egyedül a problémájával.
Ezt biztosíthatja például:
- addiktológiai konzultáció,
- pszichoterápia,
- terápiás csoport,
- önsegítő közösség,
- családi támogatás.
A kapcsolat önmagában nem oldja meg a függőséget, de fontos része lehet a felépülésnek.
Érzelemszabályozás és új megküzdési módok
Ha a szerhasználat korábban a stressz vagy a nehéz érzések kezelésére szolgált, akkor a felépülés során új módszereket kell kialakítani ezek kezelésére.
Ilyen lehet például:
- a szorongás felismerése és kezelése,
- a konfliktusok feldolgozása,
- a düh és a frusztráció szabályozása,
- a stressz csökkentése,
- az érzések felismerésének és kifejezésének megtanulása.
A cél nem az, hogy többé ne legyenek nehéz érzések, hanem hogy az ember szerhasználat nélkül is képes legyen megküzdeni velük.
Visszailleszkedés a mindennapi életbe
A függőség gyakran fokozatosan beszűkíti az ember életét. A korábban fontos kapcsolatok, célok és tevékenységek háttérbe szorulhatnak. A felépülés ezért az élet újraépítését is jelentheti.
Ennek része lehet:
- új napi rutin kialakítása,
- munka vagy tanulás,
- mozgás és sport,
- családi és baráti kapcsolatok rendezése,
- új célok megtalálása,
- örömet adó tevékenységek felfedezése.
Miért nem elég egyszerűen abbahagyni a szerhasználatot?
A szer elhagyása sok esetben a felépülés egyik legfontosabb lépése, de önmagában nem feltétlenül oldja meg azokat a problémákat, amelyek a függőség kialakulásához vagy fennmaradásához hozzájárultak. Ha például valaki éveken keresztül alkohollal kezelte a szorongását, az alkohol elhagyása után a szorongás továbbra is jelen lehet. A tartós felépülés ezért gyakran két folyamatból áll: a függőséget fenntartó viselkedés megszakításából és egy új működésmód kialakításából.
Mikor érdemes addiktológiai segítséget kérni?
Nem szükséges megvárni, amíg a függőség teljesen átveszi az irányítást az élet felett.
Érdemes szakemberhez fordulni például akkor, ha:
- többször megpróbáltad csökkenteni vagy abbahagyni a szerhasználatot, de nem sikerült,
- egyre több időt vagy pénzt fordítasz rá,
- a használat problémákat okoz a kapcsolataidban vagy a munkádban,
- titkolod a használat mértékét,
- a szer nélkül feszültté, ingerlékennyé válsz,
- úgy érzed, elvesztetted a kontrollt,
- vagy egyszerűen bizonytalan vagy abban, hogy problémát jelent-e a jelenlegi szerhasználatod.
A segítségkéréshez nem szükséges „elég mélyre kerülni”.
Összegzés: a függőség kezelhető
A függőség nem egyszerűen akarathiány, és nem magyarázható kizárólag az alkohol, drog vagy más addiktív szer kémiai hatásával sem. A szenvedélybetegség kialakulásában biológiai, pszichológiai, kapcsolati és társadalmi tényezők egyaránt szerepet játszhatnak. Ugyanez igaz a felépülésre is. A cél nem pusztán a szer elhagyása, hanem olyan élet kialakítása, amelyben egyre kevésbé van szükség arra a funkcióra, amelyet korábban a függőség töltött be. Az addiktológiai tanácsadás ebben segíthet: feltárni a függőséget fenntartó tényezőket, felismerni a visszatérő mintákat, új megküzdési stratégiákat kialakítani és támogatni a felépülés folyamatát. A segítségkérés nem a folyamat vége.
Sok esetben éppen ez az első valódi lépés a változás felé.
Források és ajánlott tartalmak
- Szelényi Bence pszichológus: Minden, amit a függőségről hittél... TÉVES!
- Alexander, B. K. és munkatársai – a környezeti tényezők és szerhasználat kapcsolatával foglalkozó kutatások.
- Maté Gábor: A sóvárgás démona – Szembesülés a függőségekkel.
